KOVÁCS UDVARHÁZ

KISHARSÁNY

…Európa legkisebb agrár romkocsmája…

műhelyek – művészeti, kézműves, újrahasznosító

…ahol minden emberléptékű és személyes…

bemutatók – koncertek, színházak, kiállítások

…semmi szenzáció és tömeg, csak jóérzés és hangulat…

Csak akkor gyere, ha erre vágysz!

Kedves Fesztiválvendégek!

KOVÁCS UDVARHÁZ hitvallása tömören a következő:

Ne pont légy a tömegben, a közönségben, hanem válj a közösség részévé! Személyiségeddel alakítsd a hangulatot, a programot! Végy rész művészeti és kézműves műhelymunkákban, az ételek elkészítésében! Ismerkedj, barátkozz! Csere-berélj! Légy aktív fesztiválvendég!”

Az elsőre lehet, hogy „meredek”-nek tűnő tömörség feloldására javasoljuk a következők elolvasását:

A tavaly felfedezett, kísérleti helyszínként beüzemelt és az ott járt, odatévedtek sokak által az Ördögkatlan Fesztivál leghangulatosabb helyszínének, a fiatalok szerint „agrár romkocsmá”-nak minősített kisharsányi Kovács udvarház az idén ismét működni fog. Hála a kisharsányi önkormányzatnak, aki megvette az épületet.

Az idén még kísérletezőbb üzemmódra kapcsol az udvarház, a MEDIAWAVE Fesztivál munkatársainak szervezésében. Nem egyszerűen arról lesz szó, hogy művészeti kísérletek terepe lesz az udvarház, bár ez is benne van tervekben, amint az majd a részletes programból kiderül. Sokkal inkább olyan kísérleti formákról, amelyek a kisközösségek létrejöttét, megerősítését, azok egymásra találását, tapasztalatcseréjét segítsék. Mindezek közvetítésében természetesen, a MEDIAWAVE és partnereinek indíttatásából adódóan, többségében a művészet és kultúra kapcsolatteremtő erejét fogjuk „kihasználni”.

EGY KIS ELMÉLETI FEJTEGETÉS (akit nem érdekel, ugorja át)

Mielőtt a megvalósítás konkrétumaira térnék, fontos megemlítenem egy nemrég látott „Mindentudás egyeteme” előadást, amely hangsúlyosan visszaigazolta a bennünk fortyogó, egyre inkább elodázhatatlannak tűnő új megoldások keresését a kultúraközvetítési és közösségszervezési problémákra.

Akit érdekelnek tavaly összegzett gondolataink és gyakorlati kísérleteink, kattintson a következő linkekre: rövid verzió - hossszú verzió. Itt írott fejtegetést és gyakorlati megvalósítást mutató videót is találhat.

Ezen szervezői elmélkedésekhez hozott megerősítést és új, megvilágosodást segítő szálat egy híres agykutató fentebb említett előadása, amelyből azért pár gondolatot kiragadnék, mint a Kovács udvarház idei eszmeiségének lehetséges alappilléreit.

Kutatásaik szerint az emberiségre az utóbbi időszakban rázuhanó információs áradat, amelynek nyilvánvalóan sok értékes elemmel is rendelkezik, több ma már jól látható és kutatott problémát okoz. Pár példa ezek közül, amely a kulturális közvetítés és a kisközösség szempontjából érdekes lehet:

1./ Az egyre felgyorsuló információ áramlás és befogadás hatására rohamosan csökken a családokon, generációkon belüli hagyományok, szokások átadása. Ezek helyét az újonnan felnövekvőknél a világhálóról való tájékozódás és szokások átvétele veszi át. Ezért a hagyományozódás rohamosan csökken, amely következményeként az egymást követő generációk egyre nehezebben tudnak egymással kommunikálni, kapcsolatot tartani.

2./ A falvak őrzik még a legjobban a kisközösségi formákat, a hagyományátadás azokban még kevésbé tört meg.

3./ Gyorsuló genetikai módosulásokat, emberi evolúciós változást feltételeznek, azaz valószínűsíthetően növekedni fog a mutáns, az információdömpinget jobban feldolgozó egyedek száma, de egyúttal veszélyes léptéket érhet el az „önző” gének, azaz a közösségi formákat egyre jobban kizáró, világháló alapú intelligenciák mértéke. Persze ez a távoli jövő, ami azonban már elkezdődött, igazán utódaink fognak vele szembesülni.

A professzor javaslata, hogy pl. művészeti és kézműves műhelyfolyamatokba való bevonással lassítsuk az új generációk kisközösségekből való kizáródását.

E gondolatok megerősítettek bennünket, hogy eddig is jó úton jártunk és éppen ezért a Kovács udvarház ezen elméleti problémák gyakorlati megvalósításának mintaadó terepe szeretne lenni.

MIT IS AKARUNK?

Itt van nekünk – szerencsénkre - egy igazi falu, és lakossága, amely valós – nem turista – élményeket, hangulatokat, ízeket kínál, adhat nekünk. Persze csak ha figyelünk rájuk és észrevesszük azokat. Nem fogják ránk tukmálni. Meg kell „dolgozni” érte. Mondhatni pénzzel nem vásárolható meg. De beszélgetéssel, barátkozással van esély közel kerülni egymáshoz! És ha kialakul a szimpátia, onnan már egyre simábbá válik az addig rögösnek tűnő út.

Az ismerkedéshez, az emberközeli, közvetlen helyzetek kialakulásához a közeget a Kovács udvarház megpróbálja biztosítani.

/ezt a részt megint csak a nagyon érdeklődők olvassák el/

De figyelmeztetésként felrémlik bennem egy fura közeli emlék, amikor egy barátunk 15 milliós városból érkező, magas rangú kínai vendégeket hozott hozzánk, hogy megmutassuk nekik a magyar falut. A távoli világból érkezett vendégek megérkeztükkor, nyilván a kulturális sokk hatására, ahányan voltak, mint kattogtatni kezdték a fényképezőgépüket. És 25-ször lefotózták még az utolsó kiálló rozsdás szöget is. Kellett vagy egy óra evés-ivás, beszélgetés, rávezetés, mire kezdtek ráérezni, hogy kik is vagyunk mi tulajdonképpen. Az első pillanatokban nyilván valamiféle egzotikus, múlt évezredből itt maradt nép voltunk a szemükben, furcsa, ósdi szokásokkal és környezettel, épületekkel. De aztán láthatóan kezdték élvezni, elfogadni azt. Mi meg a bennszülöttek összekacsintós humorával tűrtük az ő általuk „elkövetett” összes gusztustalan turista merényletet, várva, hogy majdcsak rájönnek, hogy mi is olyan emberek vagyunk, mint ők, csak mások a körülményeink.  Tudva, korábbról megtapasztalva, hogy minden kultúra önmagán belül egységben van. Kívülről szemlélve esetenként vannak szimpatikus és számunkra kevésbé elfogadható megnyilvánulásai, de sose felejtsük, hogy az előbb említett egységben levésnek ára van, és ha vagyunk elég türelmesek és kitapogatjuk az okokat, akkor megérthetjük, hogy eme elsőre negatívnak tűnő szokásoknak is logikus okuk van. Egy hagyományos közösség összetartó ereje minden problémára megoldást keres és talál, még ha nem is mindig jónak tűnően egy külső szem számára. A világ számomra egzotikus területein járva, mindig próbálok az adott kulturális háttérben elmélyülni, amennyire az adott helyzet azt lehetővé teszi. Ezt a vendéglátók is hamar észreveszik és így gyorsabban kikerülök a hülye turista kategóriából és egy fokozattal közelebb engednek magukhoz.

Persze lehet, hogy jobb turistának lenni, egy olyan felsőbbrendű „faj” (tudatlan) egyedének, aki pl. egy népi helyzetben csak a levendula illatú Matyó-hímzést akarja csodálni, de a tehénszartól már undorodik. Nekik a népművészeti boltban a helyük.

Az előbbi bennszülött hasonlatról még egy számomra nagyon izgalmas és tanulságos példa jutott eszembe, amely az érthetőség, a kommunikáció, a nyelv szerepére hívja fel kicsit a figyelmet. Tavaly láttam egy ausztrál játékfilmet, ami az ottani bennszülöttek életéről szólt. Láthatólag a rendező szándékosan fekete-fehérben fényképeztette. Így elsőre a film olyannak tűnt, mint egy 100 évvel ezelőtt készült néprajzi film, ahol a primitív aboriginálok fegyverükkel hadonásznak, ugrándoznak, összevissza karattyolnak. Aztán egyszer csak megjelent a képernyő alján a fordítás és onnantól kezdve minden érthetővé vált. És eltűnt belőle az egzotikum, a káosz és egyáltalán nem egy primitív nép életéből kezdett kibontakozni egy történet, hanem a történés nagyon hasonló volt ahhoz, mint amit nap mint nap átélünk saját magunk is. A szövegértés egyszerűen átalakította a kezdeti látszatot.

Szóval legyünk figyelemmel a kevéssé ismert kultúrákra és ne csak távolról szemléljük azokat, akkor talán jobban megérhetjük, elfogadhatjuk őket.

HOGY SIKERÜL-E?

Kísérleteink nem biztos, hogy minden ponton sikeresek lesznek, mert pl. ismeretlen terepen járva nem készítjük elő elég módszeresen azokat, azaz rosszul dolgozunk. Az is lehet, hogy jó a gondolat, de még nem érett meg rá a közösség.

Az öt nap eredményeit dolgozzuk fel és jövőre javítsunk! Ne újrakezdjünk, hanem építsünk az előző évi alapokra!