Bányász József

"...az „értelmiségi paraszt” mellett konokul kitartok..."

Gyergyóújfalu, 2020. július 13. 

Kedves Jenő és a Többiek!

Amit bevállaltál, annak a munkás felét nem tudom megfelelően értékelni, mert nem értek hozzá. Nagy dolog mindenképp és köszönet érte! Kár, hogy nem tapasztalhattad meg élőben is a góbé légkör „súlytotta” „nulladik” rendezvényünket, ami a szándék síkján nemes és fennkölt, de csak akkor lesz értékelhető, ha gyümölcsöket is fog teremni. Az ige terjesztéséhez az általad közzétett film-anyag mindenképp hozzájárul és nyomot hasít. Az én vesszőparipám az „értelmiségi paraszt” egyelőre olyan ritka, mint a fehér holló. Mikor lesz abból néptömeg, az élet tiszta forrásának a tisztogató „kárásza” (kárásznak azt a kicsi forrásokban mászkáló, a népi hiedelem szerint víztisztító szerepet betöltő, törött ágapriték formájú bogarat hívtuk, ami, ha előfordult egy-egy víztükör alján, akkor nyugodtan szívvel ihattunk abból) azt nem tudom. Nem egy vonzó hivatás ebben az alternatívákban tobzódó világban. A paraszt munkáját elvégzi az agrár-, és élelmiszeripar, reflexióit újra koreografálja a népművészet színpadias műfajainak valamelyike, vagy mindegyike, természet-művelő szerepe monokultúrákká silányul és „orotásai” (erdei kaszálók, „irtások…”) hétvégi nyaralókká vedlenek, rekreációs helyszín ürügyén. Rafinált módon képesek vagyunk mindent kitalálni, hogy megússzuk… Mégsem sikerül, mert bensőnk feszít és ez nyugtalanságot okoz. Evolúciós távlatai vannak a paraszti néprétegnek. Legalább 10.000 év, amit két emberöltő nem tud kilúgozni nyomtalanul. Nem is olyan hibátlan ennek a néprétegnek a viselkedéskultúrája, mint ahogyan azt az utókor leírja. Hajlamosak vagyunk fényezni, mert a hiteles tanúk már nem korrigálhatnak. Egyetlen nagy erény köré kell koncentrálódjon a lényeg az pedig a „problémamegoldó képességgel és erővel felszentelt szabadság”, ami relatíve indeterminált ajándéka a Teremtőnek. Tehát a paraszt ebben az olvasatban teológiai alany is, ha úgy tetszik pap. …

Erőst belebonyolódtam… Itt megállok és kérdéseidre térek: Igyekszem úgy élni, hogy ne legyenek rejtegetni valóim, úgyhogy vállalom, mindazt, amit mondtam. A fenti téma, az „értelmiségi paraszt” mellett konokul kitartok, beszéltem is róla, úgyhogy ezt ki lehet emelni. Más objekcióm nincs.

Meg egyszer köszönöm, hogy vállalsz, sarkalsz és emlékeztetsz!

Barátsággal

bányászjóska

Arra volt jó ez a találkozó, hogy szükségessé tegye a következőket. Bővíteni kell köreinket vagy inkább fiatalítani és itt nem feltétlenül az életkorra gondolok, hanem a szellem fiatalságára.

Erkölcsi alapokon álló széleskörű tudásra van szükség, amit a művészetek által okozott katartikus élmények tisztítanak. „Az örök filozófiák szerint, amikor mély meggyőződésből cselekszünk az univerzum mellénk áll és támogat.” „Gyorsaságot hoztunk létre, de elzárkózunk közben. A bőség gépei ínségben hagytak minket. Tudásunk cinikussá, okosságunk hideggé és barátságtalanná tett minket. Túl sokat gondolkodunk, túl keveset érzünk. Sokkal inkább szükségünk van emberiességre, mint gépekre. Sokkal inkább szükségünk van kedvességre és szelídségre, mint okosságra. Ezek nélkül az élet erőszakos lesz és elveszik minden.” (Chaplin).

A jövőről csak annyit tudunk, hogy más lesz. Megjósolni olyan lenne, mintha éjszaka világíts nélkül autóznánk egy erdei úton, miközben a hátsó ablakon bámulunk kifelé. A jövő megjóslásának a legjobb módja, ha mi magunk teremtjük meg. Igényesen és egyszerűen.

Üdv

bányászjóska