Bányász József

A szervező leüllepedett gondolatai az "újrakezdő" találkozó kapcsán

Gyergyóújfalu, 2020. július 7. 

Kedves Feleim! 

Néhányat aludtam rá, hogy tisztuljon a kép, halványuljon az elfogultság. Megtette. Jót találkoztunk. Volt aki beszélgetett, volt aki kinyilatkoztatott, egyesek hallgattak, ének, zene is volt és a megválaszolatlan kérdések sem maradtak el. Volt aki adott, volt aki kapott is de olyan is akadt, akinek üresen maradt a szája. Annak reménye, hogy nem ott fogjuk újrakezdeni, ahol abbahagytuk, legalább is bennem, eloszlott. Volt néhány hónap, amikor a ránk kényszerített bezártság szélesítette látószögünket. Befele fordulásra sarkalt és alvó erőforrásokat mozgósított. Ez a többlet energia hatására hívtuk össze a nulladik találkozót. A találkozó után úgy sejtem, nem köreinkből fog kiáradni a „paradigmaváltás” evangéliuma. Egyesek pragmatisták, mások illúziókat kergetnek, némelyek az adott rendszert akarják jobbá tenni, van, aki elfáradt. A (tiszta) forrást is különböző helyen keressük, a „régi medrek” annyira felteltek és begyepesedtek, hogy észre sem vesszük őket. Bele kell nyugodni a mostani kaotikus rendszerbe és ügyeskedve, pályázgatva egyensúlyozni benne? Fel kell adni annak a reményét, hogy van egy jobb világ is, ami nem csupán az „eszmék világának elmosódott tűkörképe”?

Arra volt jó ez a találkozó, hogy szükségessé tegye a következőket. Bővíteni kell köreinket vagy inkább fiatalítani és itt nem feltétlenül az életkorra gondolok, hanem a szellem fiatalságára.

Erkölcsi alapokon álló széleskörű tudásra van szükség, amit a művészetek által okozott katartikus élmények tisztítanak. „Az örök filozófiák szerint, amikor mély meggyőződésből cselekszünk az univerzum mellénk áll és támogat.” „Gyorsaságot hoztunk létre, de elzárkózunk közben. A bőség gépei ínségben hagytak minket. Tudásunk cinikussá, okosságunk hideggé és barátságtalanná tett minket. Túl sokat gondolkodunk, túl keveset érzünk. Sokkal inkább szükségünk van emberiességre, mint gépekre. Sokkal inkább szükségünk van kedvességre és szelídségre, mint okosságra. Ezek nélkül az élet erőszakos lesz és elveszik minden.” (Chaplin).

A jövőről csak annyit tudunk, hogy más lesz. Megjósolni olyan lenne, mintha éjszaka világíts nélkül autóznánk egy erdei úton, miközben a hátsó ablakon bámulunk kifelé. A jövő megjóslásának a legjobb módja, ha mi magunk teremtjük meg. Igényesen és egyszerűen.

Üdv

bányászjóska