I. BAKONYALJI TALÁLKOZÓ

Kajárpéc, Tájház, 2020. május 21.

Engedjétek meg, hogy beszámoljak a történtekről, hogy lássátok, haladunk előre a nyugati végeken is. A veletek történt levelezés hatására a tettek mezejére léptünk, Kajárpécen szerveztünk egy 20 fős találkozót, a "népfőiskolai gondolatok" szellemiségben. Emögött nem állt semmiféle pénz, pályázat, ihletettségből szerveződött, spontán akcióként, és nagy örömünkre minden meghívott vendég eljött.

Kajárpéc a szülőfalum, az őseim mindkét ágról itt élnek, az 1600-as évek végétől mindenképp, ahogy azt az evangélikus anyakönyvek is bizonyítják. Győr és Pápa között félúton, de a főúttól zsákfaluként kellőképpen távol, a Sokoróalján található ez az 1200 lelkes, 1000 éves település, gyönyörű környezeti adottságokkal, mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoznak az itt lakók, a direkt termő otelló most is virágkorát éli. A találkozó a falu Tájházában zajlott, amelyet a Kajárpécért Egyesület újított fel és bővített ki, népfőiskolai feltételeknek megfelelő adottságokkal rendelkezik jelen állapotában is.

A közösségi asztalra hozott termékek elhelyezésével indítottunk, ezt egybekötöttük a bemutatkozással, ami azért bizonyult szerencsésnek, mert már itt mindenki elhintette a tevékenységei, szervezete bemutatása mellett a közösségi, népfőiskolai szellemiséghez fűződő gondolatait, meglátásait, felmerülő kétségeit. Az egybegyűlt társaság a közösségszervezők meglehetősen színes palettáját vonultatta fel a hagyományőrzés, kézművesség, néptánc, környezettudatosság, kertkultúra, állattartás, gazdálkodás, művészetek különféle kombinációiban (a résztvevők listája a levél végén található). A bemutatkozások után a székelyderzsi népfőiskolai találkozó tapasztalatait és utórezgéseit vázolta fel Jenő, Cimbi beszélt a saját népfőiskolai tapasztalatairól, működéséről, majd kötetlen beszélgetés formájában zajlott tovább a társalgás a témában. Összességében több mint négy órán keresztül.

Konkrétumokat az összejövetel során még nem fogalmaztunk meg, azt viszont kimondódott, hogy mindenkinek igénye van hasonló együttléteken való részvételre, egyrészt, hogy egymás ötleteiből merítkezve, lendületet kapva folytassa mindenki a saját kis közösségében a munkáját, másrészt, hogy egy nagyobb közös cél érdekében, együtt lépkedjünk előre. Sülyi Péter, az őrségi Hétrétország Köztivál igazgatója, ahol az őrségi nyitott porták is bemutatkoznak, felajánlotta augusztus 17-én, a rendezvényén a következő találkozó megtartásának lehetőségét, amit láthatólag mindenki nagy lelkesedéssel üdvözölt.

A másik hasznos felvetés a közösségalakítással, népfőiskolai szellemiséggel kapcsolatos fogalmak tisztázása, amelyek nem mindenki számára egyértelműek, illetve esetenként eltérő jelentéstartalmat hordoznak. 

Jenő természetesen elkészítette és már vágja is az 1. Bakonyalji Találkozó névvel illetett találkozó videóját, amelyet alant meg is tekinthettek.

Úgy érzem, hogy ha mindenki a saját régiójában elkezdi összegyűjteni a hasonló gondolkodású, cselekvő, aktív szerveződéseket, személyeket, és elkezdünk tudni egymásról, akkor egyszer csak kirajzolódik, hogy milyen szerteágazó és sok szálon összekapcsolódó hálózatnak vagyunk tagjai, egy olyan hálózatnak, amely esetlegesen megpróbálja megfogalmazni a közösségről, közművelődésről, környezettudatos életről való új gondolatokat, módszereket, hátha ezek segítenek a várható válság leküzdésében, nevezzük akár népfőiskolának, akár egyetlen nagy műhelynek, sok kisebb-nagyobb közösségi tevékenység összességének. 

Csatolok pár fotót, és egy 1987-es szuper nyolcas, Kajárpécről készült felvételt, amelynek utolsó 3 percében, nagyapámat, Varga Lajost látjátok táncolni, énekelni, mulatni. Ő volt a kajárpéci táncok utolsó nagy tudója. Népfőiskola volt ő maga egy személyben, akitől a tiszta, egyszerű falusi élet minden szépségét el lehetett sajátítani. 

Szeretettel üdvözlök mindenkit,

Vajda Violetta