Bányász Emerencia

"...itt volt az ideje egy történésnek..."

Gyergyóújfalu, 2020. április 28.

Tisztelt Népfők!

A Népfőiskola Szellemi kör margójára keltezett írásom:

VESZÉLY- ESÉLY

„Az efféle járványok nem az egyén, hanem a társadalom betegségei” – Buji Ferenc

Azt gondolom itt volt az ideje egy történésnek, ami végre a fenntartható fejlődés hamis mítoszából felébreszthet, kiszabadíthat.

MEGBETEGEDETT TÁRSADALOM

Amennyiben másként élünk, mint mire teremtettünk, megromlik az immunitásunk és elindul a személyes, illetve a társadalmi megbetegedés, ami előbb utóbb világméretű járványba torkollik.

A jólét aláássa az egészséges önvédelmi reflexet, a hosszantartó jólét kiiktatja az önfenntartás képességét. A mi nemzedékünk jóléte, gyermekeink jól-létéhez, természettől, valóságtól való elrugaszkodásukhoz vezetett, valójában önfenntartásra képtelenné váltak – kivételek vannak. Valós szükségleteket felülíró szükségletek megteremtéséhez vezetett, amit alapértelemzetten nélkülözhetetlennek ítélünk, messzemenően túllépve a normál szükségletek határát.

„A betegség okai sem a különféle kórokozók, hanem az egyes ember vagy az emberiség megbomlott belső rendje” (Buji Ferenc) Az egyensúlyvesztés követeli a harmónia visszaállítását.

Mit tehetek saját egyensúlyom visszaállításáért? Adottságaink, képességink bírtokában, ki-ki maga kell megtalálja a visszabillenés módját, hogy aztán valóban közösségi haszonmunka legyen az eredménye, ami nem titkoltan saját jövőnk nyugalmát is szavatolhatja.

I.

Miért tartom személy szerint értékesebbnek, értelmesebbnek az önerőből történő építkezést, tevékenykedést?

ÖNERŐ                      ↔                        PÁLYÁZAT

értékalapú                                              érdekalapú

saját erőforrás                                       külső erőforrás, amit egyszer számon kérhetnek, kisajátíthatnak

gazda szemlélet                                     intézményi szemlélet

édes gyermek                                        mostoha gyermek

kislépték                                                nagylépték

magamra számíthatok                             kire számíthatok?

közösséget én formálom                         kvázi közösség használja (kisebb összetartó erő)

annyit vállalok, amit bírok                        a vállalás mennyisége adott

KISLÉPTÉK             ↔                          NAGYLÉPTÉK

kisebb haszon                                       nagyobb haszon

önbecsülés, elégedettség                        kényszer, elégedetlenség, megfelelés

több ember számára marad munka          sok embert megfosztok a munka hozzáférésétől

lehetőség a megélhetésre                       ellehetetlenítése más családoknak

közösségépítő                                       közösségromboló

↑                                                          ↑

HOSSZÚTÁVÚ                                      RÖVIDTÁVÚ

↑                                                          ↑

NEM KIZSÁKMÁNYOLÓ                        KIZSÁKMÁNYOLÓ

II.

ÉLETRENEVELÉS – ÉRTÉKREND FORMÁLÁS

Saját ténykedésem

„Az ismertelen után nem vágyakozunk” – mennyivel egyszerűbb volt ez a képlet is, még a hírözön előtti világban. Mára a vágygerjesztés eljut minden szegletébe a világnak, üldöz, felkavar és a „megérdemled” kísértésével birizgál. De nézzük ennek a jó oldalát. Ha működik negatív értelemben, akkor miért ne fordíthatnánk át ÉRTÉKRENDI MŰVELŐ ESZKÖZZÉ…

A hiteles cselekvés hatásfoka erősebb a nevelésben, mint a frontális szavakban összefoglalt oktatás.

ONLINE oktatási rendszer veszélye

A felnőtté válás folyamata, az önmagunk megismerése többtényezős. Egy elszigetelt környezet egyoldalú visszacsatolásra képes, ami hamis énképet eredményez. Személyiségünk összeállítása nem valósulhat meg, ha nincs tág környezeti figyelem, kínálat, választási lehetőség. Elengedhetetlen a egy tágabb környezeti hatás, minta. A többségi kultúrától való elszigetelődés veszélyes. Ennek közege tudja kidomborítani saját kultúránk értékeit.

Egy online oktatási rendszernek áldozatai vannak. A fentiek tükrében, nem csak a családi erőszaknak kiszolgáltatott gyerekekre gondolok, de egy teljesen ép-lelkű családra nézve sem egészséges. Olvashatjuk a napokban is megjelent írásokból, hogy sok fiatal a családi feszültségek áldozata, ami ebben a karantén esetben súlyosbodott. Egyrészt kontrollálhatatlan, nincs észlelő közeg ( iskola, osztálytárs, játszótárs – így a probléma nem jut el a megoldást hozható szervekhez – gyerekvédelem), másrészt kezelhetetlen.

Esélyegyenlőség tekintetében gondoljunk a peremen létező családokra, külföldön dolgozó szülők gyermekeire, azokra ahol a mindennapi kenyér megszerzése a legégetőbb probléma, nem a tanulás, tananyag elsajátításához szükséges felszereltség: internet, számítógép, kevésbé felkészült szülők eme feladtra, netán a sokgyerekes családok, ahol nem lehet egyetlen számítógépre hagyatkozni, stb.

Ennek a rendszernek lehetünk, nagyon hasznos kiegészítői a népfőiskola jellegű oktatás-nevelés műhelymunkákkal. Magam szerepét abban látom, hogy olyan életre nevelő tevékenységeket indítok el, több korosztályt felölelő együttműködésben, ami egy egészséges emberi talponállást eredményez. Erre létrehoztuk saját életterünkben – Tejbánya – a megfelelő körülményeket. Fontosnak tarom a művészettel történő nevelést, mert a vizuális, auditív rezgések, impulzusok lélekérzékenyítő hatással bírnak, ami az érzelmi intelligencia fejlődésének alapja. Ez a folyamat többsíkú észlelést tesz lehetővé világunk megismerésében. Egyben terápiaként is működik, sérüléseink felismerésében, feldolgozásában. Mindemellett a gazdaságunk életvitelébe való bekapcsolódással, a napi tevékenységünkben való részvétellel megtapasztalhatják, megismerhetik a teremtő létezést, kontra csupán fogyasztói létezéssel.

Fontosnak tartom a nemi identitás kialakulásának megismertetését, annál is inkább, mert azt látom, hogy program szerűen, tudatosan vezetik félre fiataljainkat ebben a kérdésben is. Ehhez megfelelő végzettségem és rákészültségem van, több mint egy évtizede foglalkozok szexuális neveléssel 9-18 éves korosztályt kísérve. Felméréseim alapján elképesztő a tudatlanság és téves informálódás. Még mindig nem vállalja fel az iskola és a szülő sem ennek a kérdéskörnek tisztességes ismertetését. Pedig…

Lehetőséget ad az egyén jobb boldogulására, probléma megoldó képességére. Önálló gondolkodást eredményez, amit éppen elnyomni igyekszik a mostani nevelési elv. Példaképeket állítani, nem celebek személyében!

Az önálló gondolkodás, hasznos, egészséges, magabiztos embert teremt! Csak ilyen társadalmat célozhatunk meg, ahol ilyen személyekre lehet alapozni a jövő generációinak nevelését. Akik tisztességgel gondozzák idős elődeiket, ahol meghalni lehet méltósággal, emberséges elgondozásban. Nem öregotthonokban, covid- 19 áldozatként, maszkos, latex kesztyűs, arctalan gondozók között – mivel a protokoll így követeli. A klór szaga helyett a tömjén lengje körül. A többgenerációs együttlét tapasztalása, az élet-halál természetes jelenségként való megélése, kezelése.

Ha ilyen értékrendet leszünk képesek megismertetni fiataljainkkal, akkor helyére kerülnek az elkallódott dolgok és felülírják a mostani „minden problémát kihelyezünk intézményekbe” gyakorlatot. A hárítás, felelősségvállalás megúszásának rendszerei kiépítettek, de nem járhatóak ép lélekkel.

A belső rend visszaállíthatóságának reményében,

Bányász Emerencia