ÚJ, FIATAL ERŐK MEGJELENÉSE

A "Jazz győri 40 éve -1976-2016" kiadvány anyaggyűjtésekor még meglehetősen pesszimista képet sikerült felvázolni a győri jazzélet jelenéről és közelmúltjáról. E rögös 40 év rengeteg hullámvölgyet megért, de ugyanakkor hullámhegyekben is bővelkedő időszak, amely több esetben országos, sőt nemzetközi szinten is láthatóvá és az országos folyamatokat befolyásoló tényezővé tette a győri jazzélet különböző időszakainak alakítói. Ennek konstatálásával tudtuk csak zárni a kiadványt.

De érdekes, hogy épp a 40 éves évforduló környékén kezdtek el egyre határozottabban látszani azok az új, friss, fiatal erők, amelyek reményt adnak arra nézvást, hogy az egykor beindult és sokszor átalakuló, áthangolódó folyamatok ismét erőre kaphatnak. Ha költői akarnék lenni, akkor azt monhatnám, hogy az elhullajtott vagy a szél által idesodort magvak az utóbbi években kicsíráztak és egyesek már szárba is szökkentek, látszanak, növekednek. Többnyire még kis pincékben, és kisebb koncerthelyeken, kocsmákban, de már megtalálják közönségüket, mondhatni van rájuk ígény és ez fontos dolog.

Érdekes, hogy milyen sokszor újra kell kezdeni, szinte az alapoktól az emberiségnek, amikor valamilyen együtállás, katasztrófa, (e)migráció miatt lenullázódik az addigi, megszokott struktúra. Valószínű természetes folyamat ez. A 40 éves győri jazztörténet összegyűjtése eredményeképp ma már a 70-es évek közepétől indulóan jól átláthatjuk a lejárszódott folyamatokat, de a korábbiakat egyenlőre nem. A 40-es évekbeli "reset" olyan jól sikerült, oly hatékony volt, hogy a következő 35 évben eddig nem leltem nyomát a jazz jelenlétének a városban. Ez nem azt jelenti, hogy nem létezett, mert hallomásból, zenészkörökben hagyományozódóan tudható, hogy a vendéglátós zenész világ képzettebb muzsikusai otthon és egymás között, munkán kívül gyakran improvizáltak, ízlelgették a jazzt, és valószínűsítve a populárisabb formákat a tiltás ellenére bevitték a szórakoztató zenébe. Azért csak a képzettek, mert a jazz boinyolult rendszeréhez szükség volt bizonyos szintű zenei tudásra. 35 év győri újságjait kellene átlapozni, hogy esetleg e búvópatak megőrzés mellett a nyilvános formák jelenlétét is felfedezhessük. Nem adjuk fel, csak idő kell hozzá.

Hogy mi is volt az előző bekezdésben említett "reset"?

Győr város "haladó" hagyományának része, hogy a hivatalosságoknak nem tetsző, szalonképtelennek tartott műfajokat megpróbálják ellehetetleníteni. Jó példa erre a ma is prosperáló Auróra zenekat vagy a Mediawave esete. De kérdem én, hol vannak már a 90-es évek potentátjai, ellenlábasai, akik hivatali hatalmukkal visszaélve próbáltak gáncsoskodni?

Azt nem tudjuk, hogy a 40-es évek "reset"-je mennyire volt sikeres, de a 35 évnyi szünet mindensetre sokatmondó és elgondolkodtató. Az országos hatáskörű betiltási tervezet megmaradt és tanulságos olvasmány. Legyen mindenki számára intő példa.

De lépjünk túl eme "nemes hagyomány"-on és állapítsuk meg, hogy a győri jazz új csíráit fiatal, pályájuk elején járó muzsikusok hozzák. Majd egy másik fejezetben áttekintjük az előző 40 év helyi muzsikusfelhozatalát, beleértve a frisseket is. Itt most adjunk teret a legfrissebb formációknak, amelyeket videókkal is tudunk mutatni.

***************

A TIZES ÉVEK

GYŐRI JAZZMUZSIKUSAI, FORMÁCIÓI

A jelenben három részben független formáció van a szemünk előtt, de tudható, hogy a jazzre jellemző "mindenki játszik mindenkivel" szemlélet miatt lehetnek még bőven alverziók, amelyeket próbálunk felderíteni. 

DJANGO MOOD

Román Iván - hegedű
Stummer Márton - gitár
Jónás Géza - bőgő

Tudomásunk szerint a bőgős kívételével győriek, de pontosítás végett kérünk tőlük életrajzot...

A zenéről:

Visszanyúlás a korai európai klasszikus jazz, Django Reinhard, a híres cigány gitáros által kialakított zenei hangulathoz. Továbbá pár későbbi jazz sztenderd is visszadzsangósítva...  mIndez finoman és ízlésesen előadva.

****************************

STUMMER MÁRTON JAZZ QUARTET

 Sebestyén Patrik - trombita
Stummer Márton - gitár

Sárközi Péter - basszusgitár
Tanyi Péter - dob

felvétel:

Live Session, Győr, 2016. március

A zenekarról:

"A fiatal formáció elsősorban saját darabokat játszik, melyben főként a gitár és a trombita párbeszéde van előtérben. Stummer Márton kompozíciói a kortárs zenétől a jazzig terjednek. Művészi megfogalmazású sztenderd feldolgozások is szerepnek a repertoáron, melyek több európai versenyen is elismerést kaptak (European Guitar Award Dresden, Uppsala Guitar Festival)

A zenekar több tagja is aktív komolyzenei munkát folytat, mely a két műfaj átjárhatóságát bizonyítja."

******************************

KOVÁCS ZOLTÁN "Kó" TRIÓ

ÉS KÜLÖNBÖZŐ MÁS FORMÁCIÓI

KOVÁCS ZOLTÁN TRIÓ
Kovács Zoltán - zongora (piano)
Soós Márton - bőgő (double bass)
Cseh Balázs - dob (drum)
Musique de l'Europe Festival Tour - Győr, 2016, október

  TRIO RUBEN'S

Kovács Zoltán - Piano
Ruben Ramos Medina (Panama) - Bass Guitar
Banai Szilárd - Drums

vendég:

Sebestyén Patrik - trombita

Lima, 2017. január évadnyitó koncert

Kovács Zoltán "Kó"

A középgenerációhoz tartozó, győri zongorista, aki ma is Győrben éll, aki annak ellenére, hogy zenei pályafutásának nagy része Budapesthez kötődik, szívesen muzsikál kisebb formációkban itthon is. Az utóbbi 25 évben rendszeres résztvevője különböző zenei sessionoknak is.

Az fontos megjegyezni, hogy különleges zenei képességekkel rendelkező muzsikus, amire egy jellemző példa, aminek szemtanúja voltam valamikor a 2000-es évek elején. Történt, hogy az egykori Rómer ház Underground klubjában valamilyen zenei műhely próbált és az elektromos zongoránál ülő muzsikus valahogy nem találta a témát. És odaszólt "Kó"-nak, hogy "Figyi, hogy van? Kó átnyúlt a zongora felett és - tehát fordítva állva (!!!) megmutatta neki. Valószínű ő észre sem vette ezt. Neki mindegy volt, honnan áll a hangszerhez.

Kó a kilencvenes évek elején indult és az azóta sajnos elhunyt és elfeledett, egyéni gitárhanggal rendelkező gitáros, Bak Zoltán triójában csillogtatta meg először tudását, muzikalitását a basszusgitáros Barabás Tamással együtt. Akivel együtt hamarosan Budapesten kezdtek zenei karriert és elismert stúdiózenészekké váltak. Barabás pestivé is vált, Kó ellenben nem szakadt el sosem Győrtől.

Később alapmuzsikusaivá váltak a pesti jazzvilág különutas, a jazz határfelületén mozgó zenekarának, a Djabe-nek.

The 2nd track from the 20 Dimensions Djabe album.
Written By Tamas Barabas. Filmed at the MOMkult, 1st April 2016.

Találtam róla hivatalos életrajzot is:

Kovács Zoltán
billentyűs hangszerek

1973-ban született Egerben. Alap és középfokú tanulmányait már Győrben végezte.
 

A budapesti Liszt Ferenc Akadémiát 1998-ban fejezte be. Klasszikus zeneszerzés és zongora tanulmányok mellett 13 éves kora óta foglalkozik dzsesszel.

1997 óta tagja a Tea zenekarnak. A Friderikusz és a Luxor Show-n kívül számos jazz, pop, könnyűzenei darabok és hangszerelések valamint TV és színházi produkciók zenéi fűződnek a nevéhez.

2000 decemberében csatlakozott a Djabe zenekarhoz. Kovács Ferenc trombitás, hegedűs mellett a zenekar kiemelt szólistája, aki eddig 42 országban ejtette bámulatba a közönséget zseniális játékával. A Djabe koncerteken szóló zongora betéteiben gyakran kalandozik klasszikus hangzások felé is, amely mindig üdítő színfoltja az előadásoknak. Steve Hackett, a Genesis gitárosa, aki rendszeres közreműködője a Djabe koncerteknek, a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott Kovács Zoltán játékáról.

Aktív zenészi pályája mellett zenepedagógusi munkát is vállalt Győrben.

Barabás Tamás
basszusgitár

1972-ben született Győrben. 13 évesen kezdte meg bőgő tanulmányait.

18 éves korában Mark King (Level 42) hatására elhatározta, hogy basszusgitáros lesz.

19 évesen bekerült az ismert magyar jazz zenekarba, a Tea együttesbe, mellyel 2 CD-t adtak ki és rendszeres szereplői voltak a legrangosabb hazai televíziós show műsoroknak.

A Tea színeiben számos ismert hazai előadóművész kíséretében szerepelt. Az egyik legfoglalkoztatottabb hazai stúdió zenész. Otthonosan mozog a hard rocktól a jazzig szinte minden műfajban. A Djabe zenekarral is session zenészként került kapcsolatba, melynek 1997-óta állandó tagja.

Basszusgitár játéka, kompozíciói és hangszerelési munkája meghatározó a Djabe zenei arculatában. A zenekar saját hangstúdiójának, a Gramy Recording Stúdiónak 1997 szeptembere óta hangmérnöke.

Az ő szaktudását és kreativitását dicséri a Djabe lemezek világszínvonalú hangzásvilága. Több Djabe album hangmérnöki munkáját is írásban méltatták a kiadó partnerének, a londoni Abbey Road Studio-nak a munkatársai. Nem csak a stúdiófelvételek, hanem a koncertek zenei rendezője és hangszerelője is.
 

A Djabe mellett a European Mantra, a Borlai Gergô Quartet, a Tea és a GM49 zenekar basszusgitárosa.

Világszínvonalú egyedi basszusgitár játékára az egész világon felfigyeltek, és ennek köszönhetően a Fodera Guitars, az Aguilar Amplification és a BOSS támogatott mûvésze.

Díjak
1994 – eMeRTon-díj (Tea együttes)
2000 – Arany Zsiráf-díj (Djabe – Witchi Tai To)
2001 – eMeRTon-díj (Djabe)
2004 – PRince Award (Djabe – Táncolnak a kazlak)
2004 – Surround Music Award nomination, Los Angeles
2011 - Artisjus-díj – basszusgitár művész

www.tamasbarabas.com