Az Adyton hangjai (Képek egy lemezkiadó életéből)

(Film, Színház, Muzsika, 1996)
Turi Gábor cikke

/részlet/

„Előbb vala a kor. Az ötvenes évek, a sztahanovista, a begyűjtős, a kitelepítős, a lázadó, a le¬verő, a kiegyező. Aztán a zene. A népi, a lobogós, a kétszer kettős, a csárdáskirálynős, a hang¬szórós. És vala az ország, amely lenyelte, megrágta, megemésztette, majd kiöklendezte mind¬ezt.

Ki emlékszik már erre? Vannak, akik már akkor is, később még inkább, ma pedig, bi¬zony. Nehéz, földszagú évek, a fölegyenesedés fokozatai, gerincérlelő tapasztalatok. Igen, a búvópatakok, az elpusztíthatatlanok, a garabonciások. Az életfa, amiben egy kultúra géniusza megtestesül.

Volt, aki már az ötvenes években különbözött. Tiltott gyümölcsbe harapott, jazzt játszott, azt is másképpen. Nem importőrnek csapott fel, hanem a gyökereket kereste. Azt, ami min¬dennek az eredője, a feloldozó gesztus, az élet vize: a szabadságot. A kötöttségben az oldott¬ságot, a meghatározottságban a természetességet, a hagymalevelekben a csírát, a neonfényben a napot. Sorsa, ha volt, nem lehetett más, mint a kirekesztettség, a mellőzöttség, a leszólás. A kor törvénye.

Adyton. Görög és magyar szó, szépen hangzó. Valamikor a nyolcvanas évek végén Sza¬bados György lemezének címe nyomán pattant elő egy baráti társaság agyából. Ők is mások voltak, másként vették a levegőt, más zenét hallgattak. Természetesen. A monolit bomlásakor létrehoztak egy kis lemezkiadót. Pénzük nem volt, az üzlethez nem értettek, csak az járt a fejükben: Adyton. Szabad magyar hangok. Szabad zene. Szabados György. Dresch Mihály. Grencsó István.

És: Czabán György, Hartyándi Jenő, majd Balogh Tibor. Fiúk a térről, a Kassák klubból, a Közgáz jazzklubjából, a Fonóból. Ők állnak az Adyton mögött, laza sokféleségben, zajos egyet értésben. A zaj: a zene. Ez a magyar kultúrában gyökerező, nehezen kategorizálható, olykor jazznek nevezett, improvizatív kortársi muzsika…

A Kassáknak bealkonyul, a helyszín áttevődik a Közgáz jazzklubjába, amely a nyolcvanas években a ma¬gyar avantgárd jazz központjává, az Adyton bölcsőjévé válik. És a semmiből felemeli a fejét Győr, ahol néhány jazzkedvelő fekete amerikai muzsikusok bevonásával a kreatív zene mű¬helyét teremti meg.

Nem véletlen, hogy az Adyton első lemezfelvételének időpontja 1989. április 16, s a helyszín éppen Győr. A korongra a Grencsó Kollektíva 1988-89-es darabjai kerülnek…

Adyton. Ki emlékszik már az ötvenes évekre? Hol zsarnokság volt, ma rendszerváltozás honol. Az éterben sok idegen szó, az utcán mobil csipog, a benzinkút töltője halkan duruzsol, szép új világ. Dürrög a szent Főnixmadár, vergődik a zongora, rikácsol a szaxofon, önmagát tépi a nagybőgő, ám hangjuk egyre kevesebbekhez jut el. Szabadság zenéje, zene szabadsága – ki szül nekünk rendet?”