ISMÉTELT ÚJRAKEZDÉS, FIGYELŐ SZEMEK LANKADÁSA,

’ELLENZÉKISÉG’

Egy idő után, a nyolcvanas évek vége felé közeledve, azt érzékeltük, hogy valószínűsíthetően eltompult a Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozat háttértraumája a megfigyelő és általában a hivatalos szervek agyában, kevesebb figyelem esett ránk. Ennek örültünk. Persze már mi is fel voltunk vértezve mindenféle ellentaktikákkal, módszerekkel, amelyekben egyre ügyesebben mozogtunk.

A rendszerváltáshoz közelegve biztosan sokasodtak feladataik és kisebb dolguk is nagyobb volt annál, hogy a nagy egészhez képest a mi egyre jobban eltörpülő szervezkedéseinkkel tovább terheljék magukat. Végül is ők is emberek voltak, tele korláttal és munkabírással. Még csak belegondolni is rossz, hogy korábban mennyi problémát, fölösleges munkát adtunk nekik és végül még valószínű igazi sikerélményük sem lett belőle. Mennyit kellett hallgatniuk az általunk felvonultatott magyar és külföldi - érthetetlen és számukra biztosan - hallgathatatlan muzsikákat, hogy megpróbálják megérteni mi bennük a probléma, ellenzékiség? Hány embert kellett ránk állítani, információkat gyűjteni és keresni a fogásokat és nem találni? Pedig a korai időszakunkkal ellentétben ekkorra már ténylegesen kezdtünk belecsúszni a különböző és egyre nyíltabban megjelenő ellenzéki mozgásokba. Valahogy azok is kerestek bennünket, mert sütött rólunk a szabadon gondolkozás, amely persze a free jazz alapja is volt, mint a nevéből is egyértelműen kiderül. Szép lassan eszméltünk, vettük észre hogy hány pesti ellenzéki figura és ellenzéki megnyilvánulás bukkan fel a közelünkben és magunk is próbáltunk értelmezni ezeket és megtalálni benne magunkat.

De azért erős volt bennünk a védekező és óvatosságra intő elem is, figyeltünk a részletekre, mert előéletünk, környezetünk szavai erre intettek, tanítottak bennünket. Szüleimnek még a mai napig sem mertem elmondani, hogy miért állt időszakosan a házunk előtt egy Zsiguli, elsősorban akkor, amikor pesti, ellenzékinek számító emberek jártak nálunk. Egyébként sosem ellenzéki okok miatt jöttek. Az maximum „melléktevékenység” volt. Ezért mondhatom ki bátran, hogy elég nagy volt a szervek vakrepülése a mi ügyünkben, sok fölösleges munkaórát pazaroltak ránk. De azért örömmel megtekinteném jelentéseiket, elemzéseiket, mert ha másra nem is, arra jók lennének, hogy hitelesen megismerhetnénk belőle, mi mindent tettünk akkortájt, mert az agy felejt és erről az időszakról kevés írásos anyagunk maradt fenn a Jazz Studium különböző számain kívül, de azok napi híreket nem tartalmaznak.
 

Hartyándi Jenő

2016