A SZÍNFALAK MÖGÖTT

De mi zajlott közben a háttérben, a színfalak mögött?

Érdekes lenne ennek a szervezői oldalát is egyszer leírni, de most nem akarok belebonyolódni, bár komoly kortörténeti adalék lehetne, hiszen olyan dolgok merültek fel, amelyek honi koncertek szervezésénél nem jelentkeztek. Egyre többet hallottuk minden irányból, hogy már a pártbizottság foglalkozik az üggyel és a rendőrség is ránk állt. Utóbbi felől pl. Gonda Jánostól bizonyosodhattunk meg. Aki jóindulatúan figyelmeztetett erre bennünket. A zeneművész szövetségben is hajba kaptak miattunk, ahol szintén Gonda János hatott oda, hogy elcsituljanak a fenyegetőzések. Utólagosan is köszönet neki érte!

Szóval rendesen zajlott az élet körülöttünk, fejünk felett, amelynek mi nyilván csak egy részét érzékeltük. De a rendszer működőképességének hibáit és reagálási lassúságát jelzi, hogy két évig el tudtunk benne evickélni.

A vége - két év után - nagyon egyszerű volt. Kaptam egy száraz hangú levelet 1984 január elején az Ifjúsági ház azóta elhunyt, legújabb igazgatójától. Hogy sajnos a továbbiakban nem tudják támogatni a jazzklub munkáját és a Jazz Studiumot sem. (A levelet ide berakni!) Mondhatni elegáns, finom megoldás, amit egyébként már az első alkalom után is kitalálhattak volna, de persze kellett az idő a kimunkáláshoz. A szépséghiba csak az, hogy akkor már rég nem támogatták pénzügyileg a klubbot és a nemzetközi koncerteket, de az kétségtelen tény, hogy intézményi hátteret/fedezetet adtak hozzá, amely nélkül tényleg nem lehetett abban az időben semmit sem csinálni. És nem sokra rá a nekünk védőszárnyat adó Győrkös Lacinak is távoznia kellett az ifjúsági házból. Szóval ilyen egyszerű valamit abbahagyni, persze mondhatjuk egyik megközelítésből, hogy milyen szerencse a csúcson, a másikból meg, hogy örüljünk, hogy végül megúsztuk csak a kényszerű abbahagyással.

Tehát nem volt más lehetőségünk, kényszerűen leálltunk a koncertek szervezésével, de egyre nagyobb energiát nyomtunk bele a koncertekkel párhuzamosan indított JAZZ STUDIUM kiadvány és zenei mellékletei kiadásába (kazettamellékletek voltak ezek, ma már zenetörténeti jelentőségű többségük), szerkesztésébe, amely eddigre gyakorlatilag egy országos mozgalommá vált. A legalitás és illegalitás határán mozogtunk, éjszaka tekertük a stencilgépet, stb., de ez egy másik történet. De jó, hogy még ma is vannak olvasói az interneten és időnként jönnek visszajelzések. Szakdolgozatot írnak belőle, belőlünk, stb.

Persze koncertszervező kedvünket nem lehetett örökre lefojtani. Búvópatak módjára előbb-utóbb valahol felbukkantunk, de ebben a szakaszban (1984-86) már Győrött nem sikerült. Illegális országos tevékenységünkben éltük ki magunkat (Jazz Studium).

De az biztos, hogy a ma már legendásnak számító, majd „vérbefolytott” Győri Nemzetközi jazzkoncert-sorozat (1982-83), szervezői tevékenységünk első csúcsa volt. És a Jazz Studium is fénykorát élte. Illegálisan is évi 2-3 számot sikerült kiadnunk, országos összefogással.

Végezetül fontos megjegyeznem, hogy ezen időszak vázlatos felfestésén túl erről a korszakról jelent meg a legtöbb kritika, tanulmány és elemzés, amelyek elérhetők a Mediawave weboldalán. Ezt a korszakot a legjobban az 1997-ben kiadott emlékkiadvány foglalja össze, amelyet a Győri Nemzetközi Jazzkoncert-sorozat 15 éves évfordulójára adtunk ki. És e második kötet első fele: REPEDÉSEK – valami jazz Győrött (76 oldal). Tovább ezen időszak Jazz Studium-ai meg több írást tartalmaznak ezen időszakról nagyon sok szerző tollából, ugyanis ma már bártan kijelenthető, hogy e koncertek magyar zenetörténeti jelentőségűvé váltak, amelyek nagy hatással voltak a magyar kreatív improvizatív zenei életre. Ez a nagyszámú kritikából, elemzésből jól lejön, látszik.
 

Hartyándi Jenő

egykori szervező

Győr, 2012