www.mediawavefestival.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu

  

 Hamarosan kezdődik az idei

30. MEDIAWAVE

3. állomása

 

  

NYÁRI BEREK

 „Cinema Paradiso” &

természetbe ágyazott improvizáció

Mediawave Nyári Tábor

és Közösségi Együttlét

- film & zene & közösség

& környezettudatos lét -
a Kund kastélyban és a madárparadicsomban

 

2021. július 18-24.

  

***

 

  

 Hamarosan kezdődik az idei

30. MEDIAWAVE

3. állomása

 

  

NYÁRI BEREK

 „Cinema Paradiso” &

természetbe ágyazott improvizáció

Mediawave Nyári Tábor

és Közösségi Együttlét

- film & zene & közösség

& környezettudatos lét -
a Kund kastélyban és a madárparadicsomban

 

2021. július 18-24.

  

***

 

etnik Archív
2022. október SzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVHKSzCsPSzVH Aktuális program:
2022.10.06.
01020304050607080910111213141516171819202122232425262728293031

KÖZVETLEN KÉRDÉS

Név:
E-mail:
Kérdés:

HÍRLEVÉL

Név:
E-mail cím:
Feliratkozom az alábbi hírlevelekre:
MEDIAWAVE
MEDIAWAVE webTV
Passport Control
Adatok módosítása, leiratkozás vagy aktiválás újraküldése:
KÉPAJÁNLÓ

GYŐR VÁROS NEM HIVATALOS KÖZÖSSÉGEI (1950-20??) :: NYOLCVANAS ÉVEK :: JAZZ & IMPROVIZATÍV ZENE :: 1981 - AZ ELSŐ NYUGATI UTAZÁS

1981 - AZ ELSŐ NYUGATI UTAZÁS

 

1981 augusztusában sikerült először kijutnunk Nyugatra az azóta sajnos elhunyt Zomborácz Tibor „Czongi” jazzbarátommal, szerkesztőtársammal. Igazi jazzközpontú út volt ez. De itt most átváltok egy 2012-es MaJazz interjúra, amit Maloschik Róbert készített velem, és idézem magamtól az ide vonatkozó részeket:


„Nagy tervezgetés után – 1981-ben – először léptük át a nyugati országhatárt, aki ezt annak idején nem élte át, annak nem is próbálom megfogalmazni azt az érzést. De mégis, eszembe jutott erről egy akkori történet. Már visszafelé, a nickelsdorfi Jazzfest-en, azaz a magyar határ túloldalán, a falusi utca járdáján átment előttünk egy egér, mit ment, sétált! És jól emlékszem, arról kezdtünk filozofálni, hogy 100 méterre hazánk határától már az egerek sem fogják menekülőre. Itt – nyugaton - béke és szabadság van!


Szóval ez az első út olyan volt, mintha Kőrősi Csoma Sándorhoz hasonlatosan, megindulnánk felfedezni a nyugati jazz világát! Mert voltunk olyan fanatikusok, hogy egy működőképesség határán lévő Renault 4-el nem rögvest a Maria Hilfer Strasse-t támadtuk meg Gorenje hűtőszekrény zsákmányolása céljából (amint az magyar szokás volt akkortájt), hanem Csehszlovákia, NDK, NSZK, Hollandia, NSZK, Ausztria útvonalon minél több jazzprédát próbáltunk begyűjteni. (Ugye érdekes, lassan feledésbe merülő országnevek ezek. Szétváltak, egyesültek. Változik a világ!)


Az első komoly kalandunk az volt, hogy a kocsi az NDK-ig bírta, ott egy kisvárosban feladta. Hétvége, szombat volt. Rendes szocialista országban ilyenkor senki nem csinált semmit. Öntudatból. De az NDK-ban ráadásként még a maszekvilág sem létezett, mint nálunk. Vagy mi nem találtuk nyomát. Miközben Czongi a megoldás miatt a várost járta, engem a kocsi mellett vesztegelve el kezdett kerülgetni egy jó formájú NDK lány. (Jó híre volt annak idején felénk az NDK-s lányoknak.) Egyszer csak odajött hozzám és pár magyar szóval vegyített némettel próbált szót érteni. Nem sikerült, de látszott, hogy valamit nagyon el akar magyarázni. Kezdett felrémleni, hogy lehet, hogy nem is engem akar? Aztán feladta és elment. Én pedig elgondolkozhattam a nyelvtudás hiányának problémáin. Majd egyszer csak megjelent egy öreg bácsival, aki tökéletes magyarsággal szólt hozzám. Hamarosan kiderül, hogy egy Magyarországról kitelepített sváb családról van szó, akik azóta sem mertek hazajönni, még látogatóba sem. Végül náluk aludtunk és sokat beszélgettünk. Az öregnek nagyon fájt a kitelepítés és láthatólag azóta sem emésztette meg azt. Biztattuk, hogy most már nyugodtan hazajöhet. Mindenesetre fontos véletlen hozta élmény volt ez. Élesben ismertük meg a magyar múlt egy akkortájt nem nagyon emlegetett, pontosabban elhallgatott problémáit. Se a sváb kitelepítésről, se a határon túli magyarokról nem volt szó nyilvánosan akkortájt.


De eljött reggel és friss ismeretségünk segítségével hamar kiderült, hogy az NDK-ban, a legnagyobb protekcióval sem tudtak nyugati autót javítani, mert azokat ott nem letetett kapni és emiatt nem voltak szervizek. Ezért egy ismerős elhúzott a 20-30 km-re lévő NSZK határig. Ott autót stoppoltunk és egy jószívű nyugat-német áthúzott bennünket a nyugati fertály első Renault szervizéig. De még mindig hétvége volt, vasárnap és a nyugati oldalon sem dolgozott senki. Más okból. Lesátoroztunk a benzinkúttal összekombinált szerviz elé, a tulaj engedelmével. Látta szerencsétlen keletiek vagyunk. Egyébként Czongi jól beszélt németül, ezért értették és tolerálták a problémánkat. Vasárnap délután volt, csendes kisváros széle. Vártunk, nem volt mit tenni. Egyszer csak egyik szomszédos ház felől rettenetes csörömpölést hallottunk. Odamentünk és azt láttuk, hogy egy mikrobusz tele van porcelán tányérokkal és két pasi módszeresen dobálja be őket a ház kerítésén, amik ott a magok állagánál fogva összetörnek. Az udvaron egy fiatal pár vigyorog ezen és lelkesen rakták a láthatóan odakészített kukába. Aztán megtudtuk, hogy ez egy eljegyzési népi szokás, errefelé így szokták felvezetni az eseményt. Mint rendes magyar turisták fel voltunk szerelve mindennel, így a mindent megoldó pálinkával is. A látvány és csörömpölés örömére megajándékoztuk őket egy üveggel. Mégiscsak a kalandozó magyar ne csak vigyen, hanem hozzon is, gondoltuk. Örültek neki és estefelé, amikor már lefekvéshez készülődtünk, meglepetésre jöttek és meghívtak a falu sportcsarnokában rendezett eljegyzési bulira. Finom volt a káposztás-knédlis hús, na és sör is volt bőven, ami számunkra akkor nagy értéket jelentett, az alig megfizethető kategóriába tartozott. Persze ott is előjöttek a magyar kapcsolatok. Az öregek közül többen voltak katonák Magyarországon a német megszállás alatt, láthatólag nem utáltak, hanem szerettek bennünket. Így aztán közösen sikerült jó állapotba kerülnünk. Kellemes volt az álmunk. Reggel jött csak az igazi meglepetés, mert kiderült, hogy a szerviz tulaj fiának eljegyzésén voltunk és egyébként a szerviz melósaival sörözgettünk közvetlenül. Emiatt a lehető legjutányosabban – használt alkatrészekkel - hozták mozgásképes állapotba a verdát, de nem sok jövőt jósoltak neki. Na, Czongi nem is ezzel akart hazamenni. Frankfurt környékén kicseréltük egy másikra. Persze úgy, hogy Czonginak volt terve, ő tudta, hogy e típuson nem beütött alvázszám van, hanem csak egy pléh lap. A Frankfurt melletti Aschaffenburg volt az első tervezett állomásunk, ahol Czongi korábbról ismert, lemezboltos ismerőse lakott, Rudi Kraus. Rudinak egy környékbeli, kb. 1000 lakosú faluban volt a lemezboltja és ott is lakott. Azt, hogy hozzánk hasonló jazzbolond volt, az az is jelzi, hogy csak szigorúan jazz lemezeket tartott. Szóval olyan volt, mint mi, csak németben. A T. olvasó nem tudom, hogy el tudja-e képzelni azt a helyzetet, hogy mi, a jazz lemezt kincsként, szent tárgyként kezelő magyar jazzbuzik, 2-3 napon keresztül több ezer jazz lemez közt aludtunk? Olyanok közt, amelyek elérése a magyar piacon elképzelhetetlen volt abban az időszakban.


Aztán továbbmentünk Amszterdamba, ahol megtapasztaltuk, amit ott lehet. Na, nem amire elsőre gondol a nagyérdemű. Azt, egyiket sem, mert pénzünk az minimális volt, épp csak nem haltunk éhen. Csak szemlélődtünk, szívtuk magunkba a holland levegőt, mert holland ismerősünk akkor még nem volt. De a legnagyobb élmény mégiscsak az lett, hogy megtudván, hogy honnan jöttünk, ingyen beengedtek bennünket a Bimhuis-ba, a legendás, talán Európa egyik legnagyobb és legkomolyabb jazzklubjába. Ami egyébként akkor a prosti- és szexipar méltán híres központjában volt megtalálható. Mára egy elegáns épületet kaptak az államtól és gyakorlatilag egy folyamatos jazzfesztivál zajlik benne. Na és a főnökkel kb. 10 éve nagy haverságban vagyunk, többször járt a Mediawaven, majd összehozott nekünk egy négynapos bemutatkozást, „Budapest Nights” reklám elnevezéssel. De ez valójában egy igazi MEDIAWAVE Fesztivál volt Amszterdamban, 2004-ben.


Visszafelé ismét Rudinál szálltunk meg, majd együtt indultunk a saalfeldeni jazzfesztiválra, amely utunk egyik fontos, tervezett állomása volt. A München és Salzburg közt félúton, de Ausztriában lévő fesztiválra aztán évekig visszajártam, egyre bővülő magyar csapattal.


Kisváros-széli hatalmas, évről-évre egyre bővülő sátorban rendezett, sátortáborra körülvett fesztiválnak meglehetősen jó hangulata volt és a látvány sem semmi a völgyet teljesen körülvevő havas csúcsokkal. Mindenesetre itthonról kiszabadulva Pharoah Sanders-t, Lester Bowie-t és a többi jazzkirályt tömegével együtt látni élőben, az valóságos jazz-sokk volt. (Rudi egyébként megajándékozott bennünket fejenként kb. 100 lemezzel. Ez akkor rettenetesen nagy kincs volt. Iszonyú gondban voltunk, hogyan hozzuk át ezt a határon, mert akkor még volt vám és rendesen át szokták kutatni az autókat, kurrens csempészcikkek után kutatva. Elképzeltük, hogyha egy vámos megtalál a kocsinkban 200 jazzlemezt, rögtön letartóztatnak bennünket és ki tudja mi lesz a vége. Ettől való félelmünkben taktikát eszeltünk ki. Az én adagommal egy hátizsákban kiszálltam és gyalog indultam a határnak. Ku… nehéz volt. Ajánlom kipróbálásra bárkinek. Ekkor volt alkalmam igazán átérezni milyen nehéz műfajt űzünk. Persze ebben a verzióban is tök szar volt a helyzet, mert 100 lemez egy hátizsákban is ugyanolyan bukta, de valahogy hittünk benne, hogy sikerül. És sikerült. Kutya sem nézett meg bennünket. Boldogan, jazz-zel és izomlázzal telve értünk haza.)


Hogy mi is hatottunk később Rudira, az jelzi, hogy először nagy Szabados fanná vált, majd egy hosszan eltűnés után (20 év) ő hozta létre nemrég - magyar segítőivel (én is köztük vagyok) - a „Szabados György világa” weboldalt, ahová Gyuri bácsi fellelhető felvételeit gyűjtik össze és teszik meghallgathatóvá.


Első nyugati (jazz)utunk az osztrák-magyar határon lévő karakteres, avantgardista jazzfesztiválon zárult – Nickelsdorf Konfrontationen. Hogy mennyire magyar vidék volt ez a monarchiában, azt a templom magyar feliratai jelezték számunkra. Az öregek még a mai napig is beszélnek magyarul, de a fiatalok már nem. A szervezők a legnagyobb kedvezményben részesítettek bennünket és Hans Falb főszervezőnek sokat köszönhetünk a következő évben induló nemzetközi jazzkoncert-sorozatunk beindításáért.”

 

Hartyándi Jenő
egykori klubvezető
Győr, 2012

Kérjük, írja meg véleményét:
Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:

KERESŐ


      
KIEMELT HÍREK
TAGSÁGOK
FŐ TÁMOGATÓ

A MŰKÖDÉS TÁMOGATÓJA

A Mediawave működési költségeinek támogatása szakmai program megvalósítását 2020. évben
a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

MAGYAR FESZTIVÁL SZÖVETSÉG

A MEDIAWAVE

Kiváló Minősítésű Magyar Fesztivál

 

A MEDIAWAVE Minősített

Európai Fesztivál

PARTNER OLDALAK

 

 

 

 

SZABADOS MUSIC

DIRECTORY

 


Kártyás fizetés szolgáltatója
Elfogadott kártyák