Nyikos Péter fotóival

Szia Jenő! Kissé megkésve, de végül most van érkezésem összegezni mit is éltem át a Mediawaven. A közösségi produkció, Álomzugban a Forgó előadása, ami egy kalotaszegi mesébe szőtt koncert volt, erre az alkalomra született Makhult Gabi képein keresztül, Tóth Kriszta és a Forgó előadásában. Ez az előadás a Mediawaven debütált és szeretnénk tovább éltetni ezt a közös találkozást. Úgy érzem beteljesítette a célját, mind a rakjuk össze amink van részt tekintve, új élmény és kihívás volt számunkra egy bábszínésznővel összedolgozni az épp aktuális Forgó számokat bele csempészve a mesébe, mind a közönség bevonását tekintve. Érkezett olyan vissza jelzés koncert után, hogy nem hitte el valaki, hogy képesek voltunk megénekeltetni, azt mondta sosem szokott énekelni, de itt teli torokból énekelt, mikor János a főhős az emberek segítségét kérte a mese egy adott pontján, hogy elérje célját. 

(A vélemény folytatása és videó a részletekben.)

Az idei összejövetel a szabadcsapattal sok szempontból mélyebb, kibontakozóbb volt az elmúlt évvel összehasonlítva. Talán azért is, mert Grencsó születésnapját ünnepeltük egyben és ez által volt bennünk egy ünnepélyesebb, rákészülőbb, adventibb figyelem. Talán azért is, hogy a MEDIAWAVE-nek köszönhetően a tavaly az erődben létrejött műhely a szabadcsapattal elindított egy olyan hosszú folyamatot, együttműködést, ami által idénre egy sokkal barátiabb, közelibb hangot kapott a csapat. Számomra nagy öröm segíteni ezeknek az összejöveteleknek az szervezését, tagok toborozását, és aminek nagyon tudok örvendeni, hogy nem kell nagy energiát belefektetnem a felkérésre, hiszen mindenki nagy érdeklődéssel van ez iránt a zene iránt. A tavaly picit a levegőben szálló komolytalan jelenlét a tagok részéről úgy éreztem egy érettebb alkotószellemmé alakult át idénre, az a fajta kamasz érdeklődés a fesztivál adta impulzusok iránt most egy mélyebb alkotássá változott, köszönet ebben a szervezők és Grencsó türelméért. A közönség részéről is egy oldottabb, befogadóbb figyelmet éreztem és a táncosokkal is szép élmény volt együttrezonálni, egy teljesen új dimenziót adtak a Grencsó általunk szabadosan megszólaltatott szerzeményeinek.

A Buenos Airesben élő Edi, örmény és magyar szülők gyermeke. A Regős Néptáncegyüttes egyik vezetőjeként nemcsak táncolni tud, hanem meglehetősen jól beszél magyarul harmadik generációs magyarként. Amikor 2014-ben Sao Paulóban forgattunk filmet a dél-amerikai magyar néptáncmozgalomról - Macsétáscsárdás -, akkor ismerkedtünk meg. Majd idén folytatódott a barátkozás Buenos Airesben, majd az uruguayi néptánctáborban. Mikor láttam, hogy lángol a szerelem Mihályfy Kingával, dobtam be nekik, hogy mi lenne, ha az idei Mediawave-en lenne a lagzijuk. Először nem értették mit is kezdeményeztem, de pár hét múlva jelentkeztek, hogy nagy kedvük lenne hozzá. És innen már Edié a szó. (Olvasd a mellékletben.)

Úgy gondolom, mint a korábbi években, idén is sikerült azt bizonyos a csűrdöngölős, de ugyanakkor zeneileg előremutató hangulatot megteremtenem, amit szerettem volna, ezt igazolta az igen lelkesen mulató emberek, barátok hada egészen hajnal 5-ig, és másnap a pozitív, összekacsintós kézfogások is. Személyesen nekem nem volt semmilyen rossz tapasztalatom a szervezőkkel. Minden olajozottan ment, az aznapi programban volt ugyan kis csúszás, de hol nincs…? Jól szólt a hangcucc is, Makri Tomi mester pedig egész éjjel a helyzet ura volt. Viszont időnként más programoknál láttam egy kis káoszt, pl. egymás közelében játszó népi zenekarok összeszólása....

Nyikos Péter fotója

1981. március 21-én Nagyváradon születtem, már egész fiatal koromban érdekelt a fényképezés ám egész 19 éves koromig nem igazán foglalkoztam vele... 2005-ben lehetőségem volt a Győr-Moson-Sopron megyei napilapnál (Kisalföld) fotóriporterként elhelyezkednem. Fotóriporterként a fotózás új világát ismerhettem meg, eközben tudatosult bennem hogy ez az amivel hosszú távon a jövőben is szeretnék foglalkozni. A napilapnál 6 évet dolgoztam ezután 2011-ben nyílt lehetőségem az MTI Győri illetve régió fotóriportereként tudósítani, az országot és a világot helyi eseményekről. A Mediawave hangulatait több éve fotózom. Fotói itt érhetők el.

A Hárompatak közösség / zenekar több közösségi programmal jelentkezett az idei Együttlétre a Duna túloldaláról, az igazi Komáromból. Ez az első együttműködésünk. Végül a gyermektáncházat sikerült megvalósítanunk.

"Kedves Mediawave szervezők, ...ha bármilyen hasonló esemény lesz a közeljövőben szívesen csatlakoznánk. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat a rendezvényen, ez már a sokadik alkalom volt, de most kimondottan jó érzés volt hozzátenni az eseményhez a sajátunkat. Úgy érezzük sikerült megvalósítanunk a gyermektáncházunkat, bár egyszerre párhuzamosan több hasonló esemény is zajlott, az erőd előtt, de akadtak lelkes érdeklődőink, akikkel egy jót tudtunk játszani, táncolni... (folytatás a részletekben)

Köszönjük a lehetőséget, hogy Veletek tölthettük a napot. Apró fesztivál a Mediawave, nagy szívvel. Korán érkeztünk szombaton, akkor ébredezett az erőd, a résztvevők. Jó volt így kezdeni a jelenlétünket. A helyünk, ahol az óriásmandalát megépíthettük, kicsit lassan lett meg, mint amikor az ember a reggeli ébredés után kissé álmosan andalog a lakásban. Végül a bástya előtti réten kezdtünk építkezni. Előttünk a Duna a lassan cammogó uszályokkal, mitha meghozta volta az embereket, hogy egy-egy követ, rajzot, virágot, gyöngyöt vagy termést tegyenek hozzá az egyre színesebb mandalához. Sok kisgyerek vett részt és felnőttek is, és aztán született egy csoda, egy közös alkotás. Az egyik kislány, talán Bori, több hangszeren is játszott a közeli színpadon: a jelenései között mindig visszatalált hozzánk, és csak rakta, rakta a mandala újabb részeit. Ezt tenném hozzá még ehhez a naphoz:
"Jártam a világ végén.
Jártam a vizek végén.
Jártam a menny végén.
Jártam a hegyek végén.
Senkit sem találtam,
aki ne volna a barátom." (Navahó ének)

Nyikos Péter fotóival

drMáriás - ének, szaxofon, trombita, Tövisházi Ambrus - billenytűs hangszerek, Endrei Dávid - basszusgitár, Jeli Gergely - dob
A Tudósok zenekart pontosan harminc éve, 1986-ban, az akkor húsz éves festő, zenész és író drMáriás társaival együtt alapította a vajdasági Újvidéken. A csapat meghatározó figurái közé tartozott a kezdeti években Bada Dada énekes/költő. A délszláv háború elől Magyarországra költöző zenészek a kilencvenes évek elején Budapestre tették át a székhelyüket. A zenekar drMáriás vezetésével, folyamatosan megújuló tagsággal azóta is szünet nélkül működik. A harminc éves fennállásukat egy évig tartó koncertsorozattal ünneplik. (levele és a teljes koncertvideó a részletekben)

Kedves Szervezők!

Kérésetekre örömmel osztjuk meg Veletek tapasztalatainkat az idei fesztiválról. Ez volt számunkra az első alkalom, így még nem tudtuk előre, hogy mire, milyen körülményekre, közönségszámra és -aktivitásra stb. számítsunk, ezért jó pár kérdéssel ostromoltunk Titeket, és igyekeztünk minél előrelátóbban felkészülni. Nem érezhettük előre az esemény ízét, de mindenképpen bele akartunk kóstolni, amire a szombati napot választottuk, helyszínnek pedig a bástya előtti füves területet. (Tapasztalatainkat tehát ebben az időben és helyen szereztük.)

Szerda Zsófi (Szabadka) fotóival

Rutkai Borival való kapcsolatunk hosszú évekre nyúlik vissza. Már viszonylag neves előadó volt, amikor 2005-ben részt vett ravazdi filmes táborunkban. Jelegzetes történet róla, hogy többször, hosszabb időre eltűnt sátrában, de hát nem foglalkoztunk vele, mindenki tette a maga dolgát. Ennek a bujkálásnak a következő kis animáció lett a végeredménye (itt nézhető meg). Ugyanekkor Horváth Balázs filmjében,  Feri bácsival is előadott egy hangulatos duettet (itt nézhető meg). Filmszerepet is vállalt Lars Hneze filmjében (itt nézhető meg). Szóval aktív és sokoldalú ember volt már akkor is és közösségben gondolkodó. Számos koncert követte ezt... Véleménye a részletekben olvasható.