A chicagói dobos bizton a legjobb jazzdobosok egyike a világon. 2002-ben, a David Murray Power Quartet tagjaként járt először a Mediawave-en, aztán számos esetben, többféle formációban. Kapcsolatunk az évek során nem szokványos muzsikus-szervező kapcsolattá fejlődött. A kreatív fekete jazz nagy és kis mestereit hozta el közénk William Parkertől Fred Andersonig (chicagói mesteréig), aki ezenkívül alig járt Európában. Ezek mind egyedi (nem turné) jelenlétek lettek és emiatt mindig máshogy is működtek. Nemcsak jöttek, játszottak és mentek, hanem több napra belehelyezkedtek a mediawave-hangulatba, alakították azt. De Hamid jól ismeri a kajárpéci pincéket és az egykori Rómer házat is. Legutóbb amikor három éve itt járt, Tóth Viktorékhoz szállt be, majd Iva Bittovával duózott emlékezetesen életében először. Most sem turnéban jött, csak miattunk, együtt lenni a Mediawave-es közeggel. Láthatólag jól érezte magát és a szólókoncertje a mi, szervezők meglepetése is duóvá alakult Tóth Viktorral. Igazi örömködés, szabad improvizáció volt, hiszen egy percet sem próbáltak rá... A koncert egy részletete a mellékletben tekinthető meg, az egész pedig a Mediawave Filmarchívumban.

Nyikos Csaba fotója

Slawek Pezda - szaxofon, Mike Parker - bőgő, Frank Parker - dob
A 2016-os Tartóshullám talán legizgalmasabb jazzkoncertje volt. „Zenei műfajok leleményes szintézise jazzben…” - előlegezte róluk a kritika, és igazuk lett. Igazi jazz új hullám, fiatal tetterős muzsikusokkal. A részletekben egy szám tekinthető meg, a Mediawave Filmarchívumban azonban az egész koncert is.

Nyikos Péter fotója

Jól éreztük magunkat a koncert során, jó érzés volt, hogy moldvai viseletbe öltözött emberek énekeltek velünk, miközben játszottunk egy moldvai csángó népdalt, annak ellenére, hogy elég egyedi módon nyúlunk hozzá a népzenéhez. Kis fönnakadás volt ugyan a szervezésben, de az előfordul. Tettszett a Mediawave emberközeli hangulata, sokszínűsége, ami egyébként a Folksz zenekarra is jellemző: más-más műfajból jöttünk, sok minden ötvöződik a zenénkben, többnyire úgy írom a dalokat, hogy hagyom, hogy sok minden hasson rám, és megvárom, amíg az spontán formát tud ölteni. A zenekar előadásában is sok a kreatív improvizáció, mindenki hozzáteszi a sajátját, ez is egyfajta találkozás, ami akkor igazán jó, ha a közönséggel is megvalósul. Örülünk, hogy most megvalósulhatott.

Nyikos Péter fotója

Durst Gyuri, a Mediawave alapítvány egyik alapembere, kétszeres cannesi nagydíjas - nyugdíjas -filmproducerként az év felét Andalúziába tölti oda férjhez ment lányánál, mivel itthon alapvetően nem tudja használni nemzetközi filmes szaktudását. Mondhatni, nincs rá szükség hivatalosan. De nekünk civileknek igencsak és "Papa" teszi is rendesen a dolgát, szervezkedik, feladatokat vesz le a vállunkról. És nemcsak filmes téren, hanem az andalúz-magyar kapcsolatok ápolását is beindította pár éve. Ott magyar filmvetítéseket és egyéb programokat szervez. Hozzánk pedig andalúz művészeket, az idei évben performancereket hozott. Továbbá nemrég született unokája keresztelőjét is a Tartóshullám alatt tartották a Duna-parton. Közben értékel, elemez, gondolkodik a rendezvény jövőjén, lehetséges új útjain. Írása a mellékletben olvasható.

Én "megfigyelőként" vettem részt az eseményen (a nagyváradi Partium Egyetem vizuális csapatának középiskolás tagjaként - A szerk.). " Megfigyelői " státusomban kíválóan együtt tudtam működni a szervezői csapattal. A rendezvény végig interaktív volt, én sem éreztem magam kivülállónak. Én nem érzékeltem, hogy a kapcsolatrendszer javításra szorúl, úgyhogy valószínüleg remekül sikerült a helyretétel. Más fesztiválokkal összevetve nincs viszonyitási alapom, de ezen kimondottan jól éreztem magam :) Némely koncerten való részvételhez az elején nem sok kedvem volt de aztán mégis nagyon örültem, hogy elmentem rájuk. Mindvégig a fesztivál részeseként éreztem magam és csupa jó tapasztalatom volt.

a váradi csapat

Nyikos Péter fotóival

Kiss Krisztián - koboz, tenor- és szoprán szaxofon, furulya, dob, csengők, Szabó Mátyás - gitár, basszusgitár, Lo Buglio Vincenzo - ének
A dalokban többek között szerelemtől elnyűtt matrózok, riadt lovak, sebhelyes, eldurvult vándorok, rossz, ideges, püffedt képű kelet-európai családfők veselkednek neki az éjszakának. S mint lepkék a kifeszített vásznon, mind a Terra Profonda világában rajzanak. (A videót a részletekben tekintheted meg!

Nyikos Péter fotóival

Szia Jenő! Kissé megkésve, de végül most van érkezésem összegezni mit is éltem át a Mediawaven. A közösségi produkció, Álomzugban a Forgó előadása, ami egy kalotaszegi mesébe szőtt koncert volt, erre az alkalomra született Makhult Gabi képein keresztül, Tóth Kriszta és a Forgó előadásában. Ez az előadás a Mediawaven debütált és szeretnénk tovább éltetni ezt a közös találkozást. Úgy érzem beteljesítette a célját, mind a rakjuk össze amink van részt tekintve, új élmény és kihívás volt számunkra egy bábszínésznővel összedolgozni az épp aktuális Forgó számokat bele csempészve a mesébe, mind a közönség bevonását tekintve. Érkezett olyan vissza jelzés koncert után, hogy nem hitte el valaki, hogy képesek voltunk megénekeltetni, azt mondta sosem szokott énekelni, de itt teli torokból énekelt, mikor János a főhős az emberek segítségét kérte a mese egy adott pontján, hogy elérje célját. 

(A vélemény folytatása és videó a részletekben.)

Az idei összejövetel a szabadcsapattal sok szempontból mélyebb, kibontakozóbb volt az elmúlt évvel összehasonlítva. Talán azért is, mert Grencsó születésnapját ünnepeltük egyben és ez által volt bennünk egy ünnepélyesebb, rákészülőbb, adventibb figyelem. Talán azért is, hogy a MEDIAWAVE-nek köszönhetően a tavaly az erődben létrejött műhely a szabadcsapattal elindított egy olyan hosszú folyamatot, együttműködést, ami által idénre egy sokkal barátiabb, közelibb hangot kapott a csapat. Számomra nagy öröm segíteni ezeknek az összejöveteleknek az szervezését, tagok toborozását, és aminek nagyon tudok örvendeni, hogy nem kell nagy energiát belefektetnem a felkérésre, hiszen mindenki nagy érdeklődéssel van ez iránt a zene iránt. A tavaly picit a levegőben szálló komolytalan jelenlét a tagok részéről úgy éreztem egy érettebb alkotószellemmé alakult át idénre, az a fajta kamasz érdeklődés a fesztivál adta impulzusok iránt most egy mélyebb alkotássá változott, köszönet ebben a szervezők és Grencsó türelméért. A közönség részéről is egy oldottabb, befogadóbb figyelmet éreztem és a táncosokkal is szép élmény volt együttrezonálni, egy teljesen új dimenziót adtak a Grencsó általunk szabadosan megszólaltatott szerzeményeinek.

A Buenos Airesben élő Edi, örmény és magyar szülők gyermeke. A Regős Néptáncegyüttes egyik vezetőjeként nemcsak táncolni tud, hanem meglehetősen jól beszél magyarul harmadik generációs magyarként. Amikor 2014-ben Sao Paulóban forgattunk filmet a dél-amerikai magyar néptáncmozgalomról - Macsétáscsárdás -, akkor ismerkedtünk meg. Majd idén folytatódott a barátkozás Buenos Airesben, majd az uruguayi néptánctáborban. Mikor láttam, hogy lángol a szerelem Mihályfy Kingával, dobtam be nekik, hogy mi lenne, ha az idei Mediawave-en lenne a lagzijuk. Először nem értették mit is kezdeményeztem, de pár hét múlva jelentkeztek, hogy nagy kedvük lenne hozzá. És innen már Edié a szó. (Olvasd a mellékletben.)