Magyar Nemzet online

Sashegyi Zsófia (2017. február 5.)

Villámkérdések és őszinte válaszok lélekről, életről, döntésekről. Aki válaszol: Ferenczi György szájharmonikás-énekes.

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Az eső áztatta, homályba borult utcán a hideg szél szemetet kerget. Kukák tartalmát, plakátfoszlányokat, újságpapírt, rongyokat, sörös dobozokat. Pénzt. Részvényeket. Időnként hangok. Néha talán lövések. Minden széthullott, minden érték elenyészett. Posztapokaliptikus víziókat keltenek azok a videók, amik Grencsó István és Dukay Barnabás első közös muzsikálásáról készültek 2015. november 18-án az Auróra nevű hely pincéjében. (olvasd a folytatást a részletekben)

Gülch Csaba a Mediawave Filmarchívum helyi hasznosításával kapcsolatban készített interjút Hartyándi Jenővel (január 3.), aki két éve dolgozik a "Győr város nem hivatalos közösségei - 1950-napjaink" weboldal feltöltsével (a címre kattintva elérhető), amely egyik alapja a Mediawave archívum. A cikk a lap alján pdf formában, jól olvashatóan kinyitható.

December 30-án a győri Wakachuka csoport és vendége kamaraformációi búcsúztatták az óévet a Komédiás étterem Színhely Kulturpincéjében. A nevekre kattintva érhetők el felvételeink a koncertekről: Szilágyi Balázs szóló, Zselenszky Tamás szóló, Szilágyi Balázs & Kácser Toma Duó.

Száz évvel ezelőtti forró jazzhangulat, győri fiatal muzsikusok előadásában. Karácsony előtt pár nappal rögzítettük a győri Lima szórakozóhely pincéjében. A felvétel ide kattintva érhető el. De akit érdekel az eredeti, Django Reinhard világa, az ide kattintson.

Az előző évek hagyománya ez évben is folytatódott, de felvezetésként volt egy kis lakoma Cimbi frissen a füstről levett kolbászából és sajtjaiból, majd még egy összeszedett próba is lezajlott. A regölés - mint a dokumentáció is mutatja -, rendben lezajlott, amely végét fedje jótékony homály... követtem, amíg lehet... De azt fontos megjegyezni, hogy az ország különböző területeiről összeverődött néptáncosok mellé egyre több helyi sorakozik fel a regölők közé a 100 fő alatti falucskából. Az idei regölésről készített videónk itt érhető el.

Különböző győri néptánccal és népi kultúra megőrzésével, terjesztésével foglalkozó csoportok közös karácsonyi táncházat hívtak össze. Ahol széki muzsikusok húzták a talpalávalót, de előtte meséltek is a széki népi világról. Az erről készült dokumentáció itt érhető el.

December másodikán gyűltek össze a győri népzenére és náptáncra fogékony, úgynevezett "népi fejek" három buzai néni (Mezőség, Erdély) és az őket, majd a táncházat is muszikáló zenekar programjára. Az ott készült dokumentáció itt nézhető meg.

Mindketten 56-ben születtünk és 1986-ban épp fel annyi idősek voltunk, mint ma, azaz 30. De akkor még szocializmus volt és 56-ot ellenforradalomnak nevezték. Mi máshogy gondoltuk és a magunk egyszerű módján megtettük a magunk megemlékezését. A film ide kattintva tekinthető meg. A következőkben a film katalógusszövege olvasható az akkori háterekről: "Mindkét szerző 56-ban született és rendkívül felidegesítette őket az ellenforradalomnak nevezett forradalom körüli hivatalos maszat. Pontosabban Berecz elvtárs, a párt - ha jól emlékszem - ideológiai titkárának televíziós sorozata az ellenforradalomról, ami rendszerint az esti mese után jelentkezett. A maci köpött és jött Berecz elvtárs. Ez kihagyhatatlan poén volt. Persze akkor még nem tudtunk videóra rögzíteni, mert nem volt videómagnónk, ellenben volt kölcsön videókameránk, amellyel a képernyőről vettük fel az 56-ról szóló dokumentumfelvételeket. Sajátos és kényszerű módszer volt, de így sikerült újra értelmezni a dokumentumokat. Olcsó poénként mondhatjuk, hogy az idő minket igazolt, de azért akkor ezt a Grencsó zenére vágott filmecskét nem kis vívódás után hoztuk nyilvánosságra tájegységi amatőrfilm szemlén. A hivatalosságok - a vártnak megfelelően - egyáltalán nem örültek neki, ellenben a kollégáktól sok vállon veregetést kaptunk és indítottunk el egy politikai cikizés hullámot a mozgalon belül. Berecz elvtárs annyira csípte a szemünket, hogy egy képet kifotóztunk róla a filmből, kissé megtorzítva és hullámosítva a fejét, gyufacimke méretre kicsinyítettük és gyufákra ragasztottuk különböző verziókban. Aztán egész csomag gyufaként visszacsempésztük boltokba, valamint ottfelejtettük szórakozóhelyeken. A következő évben Grósz elvtárs megjelenésével róla is csináltunk hasonlót, amit később megtudtuk, ő diákcsinynek minősített. Talán szerencsénkre, mert már 30 évesek voltunk." Hartyándi Jenő