KARIKATÚRA GRENCSÓ ISTVÁNRÓL - némi kultúrtörténeti adalékokkal
Kétségtelen tény, hogy Grencsó István ma az egyik, ha nem a leghitelesebb magyar improvizatív zenész a nemzetközi zenei színtéren. A hatodik X fele erősen közelítő zeneszerző, muzsikus rögös életpályát futott be, amely tele volt kirekesztéssel, mellőzéssel, periférián levéssel. A 80-90-es, valamint a 2000-es évek "magyar jazzélet"-nek nevezett képződménye, amely hosszú időszakaiban inkább volt egy Budapest centrikus, a koncért marakodó gittegylet, mint művészeti értékek mentén szerveződő csoportosulás - kívétel ez alól 80-as évek legendás vidéki jazzklubhálózata -, mára nagyrészt megfáradt, végletesen elöregedett, már a felhők csücskéről szemléli a maradék marakodást. Ilyen a természet rendje. A fiatalok jönnek, az öregek mennek. Az egykori hangadók, pénzlenyúlók, hatalmukkal, politikai kapcsolataikkal visszaélők elcsendesedtek. Legfeljebb írmagjuk maradt. Sokat tudtak ártani, de "áldásos" tevékenységüket szerencsére mára belepte a por, lassan elfeledkezünk róluk.
Ellenben itt vannak a fiatalok, na és Grencsó István. Akinek alapvetően a kirekesztő pályatársak ívét kellett volna befutnia. Korai kirekesztettként és későbbi tudatosan más utakat járó, örök kísérletezőként neki ellenben más adatott. Egyfajta szívósság, rendíthetetlenség, az út írányának egyre biztosabb tudata, a pillanatlovagok, sikerhajhászok és állami díjakat kijárók mára eltűnt lenyomatának ellentéteként... (folytatás a részletekben)
Mára ellenben számtalan ágbogú magyar improvizatív újhullám indult be, akik már mit sem tudnak az előzőekben felemlített múlt kéteshírű figuráiról, ellenben egyik águk rátalált Szabados György emlékét (Szabados Zenei Könyvtár), szemléletét meglehetős sikerrel élesztgető - nem utánzó - Grencsóra, aki épp zenei pályálya egyik hullámhegyén lovagol. És bátran kimondható, biztosan üli meg lovát, sorra jelenteti meg - valószínűleg később majd - korszakosnak értékelt CD-it és határozott tempóban lépi túl önmagát. Azaz egyáltalán nem önismétlős, öreges, lezárós szakaszát éli.
De maga is meglepődött, hogy e tempós vágtája mellé egyre több fiatal csikó, mén és kanca csatlakozgat és lassan kezdenek ménessé terebélyesedni (Grencsó Ifjúsági Szabadcsapata). És a ménes egyre nagyobb sebességre kapcsol. Persze vannak benne elmaradók, akik nem bírják a tempót, inkább legelésznek. Vannak sörényüket lengetők, de egyértelműen tisztul a kép...
Grencsót korábban a "jazztaszak" közelébe sem engedték, hiszen a kor hangadó jazzmuzsikusai szerint nem tudott zenéni, csak összevissza fujkált. Hallgathatatlan, free, avantgarde zenéivel csak riasztani tudta a tisztességes budapesti jazzfanokat.
Ma ellenben speciális kurzusokra kérik fel és meglepő módon ezekre szép számmal jelentkeznek fiatal muzsikusok. Pedig kompromisszummentes, minden popularitást nélkülöző zenei szemléletet tükröző "tanórák"-ról van szó.
E folyamat elejetáján - egyáltalán nem vicceskedve - megkérdezte tőlem: "Mit csinálhatok rosszul, hogy ilyen nagy lett az érdeklődés irántam?" Én meg vicceskedve válaszoltam, hogy "ha nem vigyázol Pisti, akkor sztár leszel!" Persze magam sem godnoltam ezt komolyan, mert ő egy igazi antisztár, még ha a kultikus, ikonikus fajtából is.
Ne felejtsük jövőre lesz 60 éves!
Mindez arról jutott eszembe, hogy sorra kapom a különböző hírleveleket, küldöldi recenziókat "Derengés" című CD-jéről, amelyekből olybá az tűnik ki, hogy szinte az egyik legfoglakoztatottabb muzsikus manapság. Persze valószínű nem így van, de oly sok és példamutatóan - "környezettudatosan" - sokféle formációt állított fel, amelyekkel ünnepelt meghívottja, "csillaga" kiálíltásokoknak, irodalmii esteknek. Egyszóval keresik... (A lap aljára párat odamellékeltem ezekből az egyébként is "szemrevaló", Grencsó vizuális tehetségét is mutató plakátokból, verseiből.)
Arra, hogy billentyűzetet ragadjak, a ma kapott hír melléklete, az ide (is) elhelyezett karíkatúra adta az apropót (szerzőt sajnos nem ismerem). Ez váltotta ki belőlem e kis korösszefoglaló visszaemlékezést. Bizton többen nem értenek vele egyet, de mint kortanú így éltem meg az elmúlt 40 évet, Pistivel barátságban.
Hartyándi Jenő
Ossza meg ismerőseivel:
Eddig hozzáfűzött kommentek:
2015.12.14. 21:17
Kedves Pál,
köszönjük a rajzot, ami jól sikerült és még Jenőt is beindította. No meg egy csomó emailt is, mert rajzod és Jenő írása bejárta már a fél országot.
Szia Jenő,
érdemes volt megírnod és közreadnod.
Minden ízében szép írás. Az is, ami mögötte van, azaz mögöttetek.
2015.12.10. 16:27
Grencsó tisztelője vagyok. Az újvidéki Magyar Szó című napilapban megjelent karikatúrát szerénységem követte el.
Barátsággal.